A hatalom csendje: Vidéki polgármesterek árnyékos oldala
A magyar vidék csendje sokszor beszédes. Nemcsak a szél susogása vagy a templomtorony harangja hallható, hanem az a kimondatlan feszültség is, amely a helyi polgármesterek hatalmának árnyékában rejlik. Ezek a vezetők, akik elvileg a közösség szolgálatára hivatottak, gyakran olyan érzelmi és mentális nyomást helyeznek a helyiekre, amely inkább megoszt, semmint felemel.
A választások idején megígért transzparencia sok helyen az urnák lezárásával együtt tűnik el. A kisebb települések szűkös információs csatornái kevés lehetőséget adnak arra, hogy a lakók átlássák a döntéshozatal folyamatát. Gyakran a helyi ünnepek és rendezvények mosolygó polgármestereinek képe mögött a hatalmi koncentráció és az információ visszatartásának árnyoldalai rejtőznek. Vajon amikor a közösségi rendezvények színpadán mosolyognak, épp melyik döntésükkel zártak ki valakit az asztal másik oldaláról?
A hatalomért folytatott – bár sokszor rejtett – harc soha nem marad következmények nélkül. Az érzelmi bántalmazás gyakran finom megjegyzésekben, kiszorítási technikákban és a közösségi terek manipulálásában nyilvánul meg. Ez olyan sebeket hagyhat, amelyek hosszú távon gyengítik a közösséget. A polgármesterek – akiknek feladata a település fejlődésének elősegítése lenne – sok esetben inkább személyes hatalmi dominanciájuk érvényesítésére használják pozíciójukat. Az, hogy ki marad csendben, éppolyan fontos számukra, mint az, hogy ki beszél.
A helyi közösségek morális és társadalmi kohéziója ezeknek az elnyomó gyakorlatoknak az áldozatául eshet. Ha a polgárok úgy érzik, hogy nincs valódi beleszólásuk az őket érintő ügyekbe, vagy véleményük retorziókat vonhat maga után, a közösség lassan kiüresedik. Az egyének inkább visszahúzódnak, minthogy szót emeljenek az igazságtalanság ellen. Ennek eredményeként a települések nemcsak gazdasági, hanem mentális és erkölcsi hanyatlásba is süllyedhetnek.
De milyen út vezethet ebből a helyzetből? A válasz nem egyszerű, de egyértelmű, hogy a lakók aktívabb bevonása és a polgármesterek elszámoltathatóságának megteremtése elengedhetetlen. A helyi nyilvánosság megerősítése, a civil szervezetek támogatása és a transzparens kommunikáció minden település alapvető követelményévé kellene, hogy váljon. Nem engedhetjük meg, hogy a csend az elnyomás eszközévé váljon.
A vidék halkan sóhajt. Nemcsak az égre néző templomtorony mesél, hanem az elfojtott szavak, az elmaradt kézfogások és az ünnepélyes ürességek is. Az igazi csend történeteket hordoz – rajtunk múlik, hogy meghalljuk-e.
Kátai István